Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az emberi agresszió

2008.03.15

 

Az emberi agresszió gyökerei

 

Az agresszió a viselkedéstudomány az etológia alapvető fogalma és rendkívül fontos területe. Agresszióról akkor beszélünk ha az azonos fajba tartozó egyedek erőszakkal próbálják egymást valamilyen erőforrás közeléből eltávolítani ,vagy ennek megszerzésében ,illetve elfogyasztásában a másikat megakadályozni.

Az agresszió fontos biológiai funkciót tölt be az egyes fajok életében ,mert egyrészt növeli az egyed rátermettségét (genetikában ezt fitnessznek nevezik és azt fejezi ki,hogy hány szaporodni képes utóddal járul hozzá egy egyed a következő nemzedék létrehozásához) mert számára erőforrások elnyerésé-nek lehetőségét biztosítja. Másrészt hozzá segít a csoportban élő fajok eseté-ben az erőforrások optimális elosztásához. Agresszió nélkül az állatok kipusztulnának mert minden állat szaporodási kapacitása sokszorosan felülmúlja a rendelkezésre áll erőforrások mennyiségét .Az emberi fajban elkülönítik a kulturális agressziót (erről majd a háború tárgyalása kapcsán fogok részletesebben írni) a biológiai agressziótól amely  az  egyes egyedek viselkedését szabályozza ,de kifejlődtek olyan agresszív viselkedésformák amelyek a fajon belül az egyes egyedek csoportjainak érdekeit szabályozzák a faj más csoportjaival való versengésükben.

Az emberi agressziónak is meg vannak a saját faji jellegzetességei .Az egészen elemi ,lényegében biológiai formájuktól eltekintve , megnyilvánulá-saikban rendkívül változatosak lehetnek. Tanulással az adott kultúra befolyása alatt az emberi biológiai agresszió egészen alacsony szintre szor-rítható és nagyon magas szintre is emelhető.

Az emberi agressziónak vannak öröklött és tanult elemei. A genetikai alapok azonban tanulással,kultúrával szabályozhatók ,ha szükséges akkor elnyomhatók.

Az emberi agressziós viselkedésformáknak nincsenek általánosan elfogadott osztályozási rendszerei ,de hozzávetőleg a következő csoportokra bonthatók

Területi,vagy territoriális agresszió:

Az ember territoriális, távolságtartó lény ,vagyis a zavartalan életviteléhez meghatározott életteret igényel. A különböző kultúrákban é ő emberek cso-portjai ,vagy egyénileg megjelölnek és birtokukba vesznek ,egy meghatározott területet. Hogy ezt miként teszik az a mindenkori kultúra függvénye,de maga a területfoglalás veleszületett térfoglaló viselkedés .Már a két éves gyermek is kialakít- különösen az étkezésnél- területfoglaló szokásokat. Ebből az is következik,hogy ha a kisajátított területet mások akarják birtokolni akkor erre különböző agresszív viselkedésformákkal reagál.

A térköztartó ,területfoglaló viselkedés népcsoportonként változhat. Ismeretes az európai viselkedéskultúrában a „három lépés távolság tartási szokás” míg a Földközi tenger vidéki mediterranumban nem számít tolakodásnak a közvetlen testi kapcsolat a karon fogás,vagy a testi érintkezés elfogadott kulturált formája. A térköz tartást a rokoni kapcsolat,például az anya-utód kontaktus,vagy az életkor,de a társadalmi helyzet is befolyásolja. A lelki vonzódás csökkenti ,a szexuális kapcsolat pedig megszünteti a párkapcsolat során ezeket a korlátokat .Ilyenkor ugyanis a partnerek megengedik,hogy kölcsönösen behatoljanak egymás intím szférájába.

A cikk további része a  www.viselkedestudomany.eoldal.hu oldalon olvasható.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kunhegyes, Dózs György 4/a

(Boros István, 2013.02.03 23:58)

Kedves Uram!
Kitűnő és hasznos volt számomra az írása! Köszönöm.

Biharkeresztes

(Dancsok Pál, 2008.03.21 23:35)

Jő kis tanulmány

székelyudvarhely

(Tóth Tihamér, 2008.03.16 16:15)

Elképesztő,hogy milyenek nagyunk.